A lift, amely hazudik (és mi köze ennek az Ön navigációjához)

A harmadik emeletre szeretne menni? Megnyom egy gombot, és amikor az ajtók kinyílnak, már ott is van. Még sosem hallottam senkiről, akinek a lift használatán különösebben gondolkodnia kellett volna. Épp ellenkezőleg: többnyire azt látom, hogy az emberek miközben a telefonjukon fontosabb dolgokat gépelnek, szinte mellékesen megnyomják az emelet gombját. Intuitívan. 

Egy kis sci-fi 

Most pedig képzeljen el egy majdnem ugyanilyen helyzetet. Megnyomja a harmadik emelet gombját, a lift elindul felfelé, és kis idő múlva kinyílnak az ajtók. Kilép – és rájön, hogy egy teljesen másik épületben áll. A város másik végén. Talán egy másik országban. Vagy a világon. Valóban a harmadik emeleten van, de ez ebben a pillanatban már a legkevésbé sem fontos. 

Nemcsak össze van zavarodva. Valószínűleg egy kicsit mérges is a liftre és a számozott paneljére, amely … becsapta. 

Ilyesmi a liftekkel persze nem történik meg – hacsak nem valamelyik sci-fi filmben vagy könyvben. A »felhasználói felületük« évtizedeken át bizonyított a valóságban, mi, felhasználók pedig teljesen elsajátítottuk. 

Ugyanúgy, ahogyan a webhelyén vagy az alkalmazásában található menüt is belsajátítottuk. 

Navigáció 

Egy webhely definíciója általában így szól: azonos fő domain alá tartozó oldalak sora, közös azonosítóval (jellemzően bal felül elhelyezett logóval), egységes vizuális arculattal és navigációval. A tartalmak listáját, amelyekhez a felhasználó hozzáférhet, romantikusan »menünek«, technikai értelemben pedig navigációnak nevezzük. 

És épp a navigáció az, ami – akárcsak az erdőben vagy a nyílt tengeren – gondoskodik arról, hogy a felhasználó ne tévedjen el. 

Amikor a navigációban kiválasztunk egy lehetőséget, valami nagyon hasonlót várunk, mint a liftben: megnyomja a harmadik emelet gombját, és a harmadik emeletre érkezik. Vagyis arra az aloldalra, amelynek címe megegyezik – vagy legalábbis rokon – a hivatkozáséval. De figyelem – ugyanazon a webhelyen belül. 

A webhelyet elképzelheti épületként, a navigációt pedig gombokkal ellátott panelként. Mivel a navigáció hierarchikusan az azonosító (logó) alá van rendelve, a felhasználó joggal érti úgy, hogy már egy konkrét épületben tartózkodik. A navigáció tehát belső – nem külső – irányítórendszer. 

És hol a probléma? 

Túl gyakran kerülnek a webhely navigációjába olyan hivatkozások, amelyek teljesen más webhelyekre mutatnak – és ez nem csak (fél)amatőr projekteknél fordul elő. Ez a rendkívül frusztráló hiba nagy, olykor globális szolgáltatásoknál is megjelenik. 

Azokat a hivatkozásokat, amelyek máshová vezetnek, külső hivatkozásoknak (external links) nevezzük. Ha a navigációban jelennek meg, kifejezetten ártanak a felhasználói élménynek. 

Miért? Mert amikor a felhasználó a főmenüben lévő hivatkozásra kattint (vagy bárhol, ahol ösztönösen belső navigációt vár), nem számít arra, hogy máshol köt ki. Arra számít, hogy ugyanazon a webhelyen marad. Hogy ugyanaz a navigáció kíséri. És hogy a logóra kattintva mindig visszatérhet a »Főoldal«-ra. 

Ahogyan a liftben is, itt is következetességet vár el. Függetlenül attól, melyik emeleten száll be, a liftben ugyanaz a panel várja ugyanazokkal a gombokkal.

Nem jobb az sem, ha a felhasználót egy »baráti« webhelyre viszi, például az Ön másik márkájának külön oldalára. Ironikus módon ez még rosszabb is lehet: a hasonló vizuális megjelenés miatt a felhasználó először észre sem veszi, hogy máshol van. És a zavar még nagyobb. 

Felhasználói baklövés. Ráadásul nagy. 

Mit tegyünk? 

Önmagukban nincs semmi baj a külső hivatkozásokkal. Két alapvető irányelvet azonban be kell tartanunk: 

• a külső hivatkozások nem valók a webhely navigációjába, 

• a felhasználót egyértelműen és időben – még a kattintás előtt – tájékoztatni kell arról, hogy külsők. 

Ezzel biztonságérzetet adunk neki. Mindenekelőtt pedig egyértelmű üzenetet: »Ezzel a kattintással elhagyja ezt a webhelyet. Máshol fog landolni. A navigáció más lesz. A 'Főoldal' sem lesz többé ugyanaz.« 

Soha a navigációban. Akkor sem, ha ez külön aloldalt igényel. 

Előfordul, hogy a külső hivatkozások egyszerűen azért kerülnek a navigációba, mert nincs számukra más hely. Nincs olyan aloldal, ahová be lehetne őket sorolni. 

Megoldás? Új aloldal. 

Igaz, ez valamivel több munkát igényel, hiszen megfelelő tartalmat is kell készíteni. Valószínűleg nem szeretne egyetlen gombból álló oldalt, mégis ez a jó felhasználói élmény ára.

A felhasználónak ugyanis lényegesen kedvezőbb, ha az alapvető információkat (például a termékéről) már azon a webhelyen megkapja, ahol éppen tartózkodik. És csak ezután – ha a téma valóban érdekli – folytatja az utat egy külső hivatkozáson keresztül. 

Ahogyan a liftnél is, a navigációnak először ugyanazon épületen belül kell eljuttatnia a célhoz. Csak ezt követően indulhat tudatosan máshová.